"Valahogy m�g mindig nem �rtem ezt a sors dolgot. Mi f�le sorsom van nekem? �s ha any�m tov�bb adja nekem a "tud�s�t" meghal? Akkor ne adja tov�bb!" Kavarodtak bennem a gondolatok. �l�k a sarokban �sszekuporodva, �s csak gondolkozok. "Most l�ttam �jra 13 �v eltelt�vel, �s megint el kell vesz�tenem!? De most m�r val�ban �r�kre. Mi t�v� legyek?!" Majd a n�ma csendet Paul t�ri meg...
- Szia! - mosolygott r�m.
- �h...szia.
- Zavarlak? Meg zavartam valamit?
- Ugyan mit tudt�l volna meg zavarni? A n�mas�gi fogadalmamat? - majd nevetni kezdt�nk.
- H�t..csak mintha nagyon gondolkozt�l volna valamin. �s nem akartalak zavarni. - mondta Paul, majd lassan le�lt mell�m.
- Gondolkoztam igen. De nem zavart�l meg.
- �s min gondolkozt�l, ha szabad tudnom!?
- Hogy mi a sorsom, hogy mi van, ha anya meghal, nem akarom �jra elvesz�teni. - majd megint j�ttek a k�nnyek k�k szemeimb�l.
- Nem szeretlek �gy l�tni Annis.
- �gy hogy?
- S�rni.
- Pr�b�lkozom ellene....
 Majd Paul egyszer�en �tkarolt. Karjaiban mer� biztons�got �reztem, ha ott vagyok, olyan �rz�s, mintha senki sem b�nthatna. A vil�g egyszer�en meg k�v�n sz�nni k�r�l�tt�nk. Csak mi vagyunk. Paul �s �n. Ezt a vil�got senki se rombolhatja le....
- Mi�rt nem mondod el? - t�rtem meg a s�ri cs�ndet.
- Mit?
- Hogy mi a sorsom. - n�ztem r�, mik�zben m�g mindig a karjaiban voltam.
- Mert nem tehetem. Hidd el, hogy....
- Mit? Mi�rt nem teheted? Meg teheted... - v�gtam a szavaiba �s �v�lt�ztem vele. Mire hirtelen megcs�kolt. El�g fura helyzetben de megtette. �n csak n�ztem r�, � is r�m. Mosolyogni nem tudtam, pedig legbel�l nagyon �r�ltem. Valahogy  a helyzet nem �gy hozta, hogy mosolyogni tudjak...majd fel�lltam, �s kimentem a kertbe. Kint �lltam az ajt�t�l k�r�l bel�l 50 m�terre. �lltam. Csak �lltam �s b�multam. A d�h �s az �r�m �rz�sei kavarodtak bennem. Csak �lltam, �tkaroltam derekamat �s engedtem, hogy a szell� �tj�rja hajamat. Paul ut�nam rohant. �v�lt�z�tt nekem, de nem figyeltem r�. Csak arra gondoltam, mi�rt tette. D�h�s lettem. Nagyon d�h�s. Majd hirtelen elkezdett vill�mlani, �s zuhogni. Nem �llt el. Ahogy egyre d�h�sebb �s d�h�sebb lettem, er�s�d�tt a vihar. Paul szem�be homok is ment. Majdnem elf�jt szinte minket.
- Nyugodj le! - �v�lt�zte nekem.
- �s mi�rt lenne jobb? - sikoltoztam vissza.
- El�llna a vihar.
- Mi�rt �llna el a vihar akkor, ha nyugodt vagyok!?
- A sorsod.
- Mi? - �v�lt�ztem. Nem hallottam mit mondott. Majd Paul egyszer�en �sszeesett.
- Te j� �g! - rohantam oda hozz�! A vihar m�g mindig tombolt. M�r az ijedts�g is bennem volt. Az id�j�r�s egyre rosszabb lett. Agg�dom. M�g rosszabb az id�j�r�s. "Mi van ha t�nyleg le kell nyugodnom?" k�rdeztem magamban. Majd Faye is kirohant.
- Mi  a francot m�velt�l? - k�rdezte mik�zben takarta el az arc�t, hogy l�sson is valamit, olyan er�s volt a sz�l.
- �n semmit. Egyszer�en d�h�s lettem, �s j�tt a vihar, �s � �sszeesett.
- Te h�lye. Akkor nyugodj le! Ez a vihar a te m�ved!
- Mi�rt lenne az eny�m?
- Mert boszork�ny vagy �szl�ny... - �v�lt�z�tt. Megtorpantam. Egyszer�en lefagytam, majd hirtelen el�llt a vihar.

Tov�bb a hetedig r�szhez.