Újabb szép napra ébredtünk. De mint minden áldott nap, nem mehettem sehova, csak a kisboltba, hogy Josephnek vegyek valami piát. Reggel ráülök az ablak előtti kis "párkányra" ami tele van párnákkal, amiket még anyám csinált, és nézem a gyerekeket, ahogy szaladgálnak kint, ölelik egymást, és napoznak. Mostoha apám benyit, természetesen már fél részeg..
- Ne is álmodozz. Nem mész ki, csak a kisboltba, és oda is futni fogsz. - mondta úgy, hogy állt a félfánál és a Vodka a kezében.
- Tudom Joseph. Csak nézegetem a napot. - válaszoltam neki.
- Mit nézel te azon a tűzgömbön? Vakít és forró.
- Szerintem gyönyörű. Olyan jó lehet érezni a sütését. - mondtam neki full cuki fejjel, hogy kimehessek egy kiscit, és ne csak annyira, hogy hozzak neki 2 rekesz vodkát meg cigit.
- Najó, itt van 5 dollár. vegyél rajta 3 vodkát és egy cigit. A maradékot tartsd meg.
Legalább ilyenkor megtarthatom  a maradék pénzt. Nem sok, álltalában olyan 5-10 cent, esetleg 1 dollár. De már így össze gyűjtöttem 50 dollár 20 centet. Igen, ilyen sokszor küld ki boltba. Napi 3x - 4x .
- Ugye tudod, hogy a maminak fenntről nem tetszik ez az egész!? - kérdeztem tőle, miközben raktam el a pénzt, és vettem fel a cipőmet.
- Ne szólj bele. Nem tudod mit szeret anyád és mit nem. Például téged se szeretett.... - na itt már betelt a pohár, és arcon csaptam. Nem szabadott volna bevallom, de betelt a pohár. Ne mondjon olyat, hogy anyám nem szeret. Igenis szeret. Tudom, hogy szeret. Erre Joseph belök a szobámba, előveszi az övét, és el kezd verni vele. Sírtam. Bőgtem. A fájdalom  uralta az egész testemet.
- Add ide az összes pénzed! - odaadtam neki mint az 50dollár 20 centet és azt az 5 dollárt, amit adott a boltba.  -  add ide a telefonodat. - azt is odaadtam neki. Bár nincs kivel beszélnem, mert nem mozdulhatok ki, és a barátaim nincsenek.
 Joseph kimegy a boltba. Elindul kifelé. Minden gyerek félre ugrik mellőle, mert félnek tőle. Csodálkoznak is, hogy birom ki. Nehezen. Nem rohanhatok el ilyenkor, mert rámzárja az ajtót. De a telefont most az egyszer nem húzta szét. Kirohantam a nappaliba és hívtam a 911-et.
- Jónapot, miben segíthetek? - kérdezte a nő a telefontban.
- Kapcsolja nekem a gyámügyet kérem. - mondtam zihálva.
- Rendben, várjon egy kicsit.
Majd Josephet láttam az ablakban, amint visszafordul, gondolom elfelejtette széthúzni a telefont, és rájött. Én lecsaptam a telefont, ami kiesett a helyéről, de időm nem volt, hogy vissza tegyem, csak berohantam a szobába. Joseph észre vette, és megint elővette az övét, és elkezdett verni. Szörnyű fájdalom mindenhol. Bárcsak meghalnék, és felmennék a mamihoz.....

Tovább a második részhet. *türelem*