- Hogy merészelted? - tört be Joseph a szobámba.
- Mi-mi-mit? - kérdeztem dadogva, mert tudtam mire gondol.
- Szerinted mit te szerencsétlen? Csak a baj van veled! - üvöltötte vissza.
- Nem tudom mire gondolsz Jospeh. - próbáltam elhárítani magamról.
- Ne ártatlankodj itt nekem. Nem vagyok hülye! - "DE AZ VAGY" üvöltöttem volna neki vissza, de tudom, hogy nem tehettem.
- Nem ártatlankodom. Tényleg nem tudom miről beszélsz.
- A telefont. Kit hívtál? A barátaidat, akik nicsnenek? Esetleg az apádat?
- Nem.....
- Akkor? Akkor kit?
- A gyámügyet... - motyogtam az orrom alá, hogy alig hallja.
- Hogy kit? Nem hallom Annis!?
- A GYÁMÜGYET - ordítottam rá.
- Tessék, hívd őket. Legalább elvisznek.... - nyújtotta oda a telefonját, majd hozzám vágta.
- Tudom, hogy a lelked mélyén jó ember vagy Jo. Tudom. - mondtam a szemébe.
- Nem tudsz te semmit. Szajha. - a mondnai valója végét elnyelte és rámvágta az ajtót. Persze nem volt annyi eszem, hogy felhívjam a gyámügyet. Inkább ültem és bőgtem. Miért ilyen rossz velem? Mivel érdemeltem én ezt ki? Majd fogtam a mami képét, és elkezdtem nézegetni. Hiányzik. Nagyon hiányzik. Azt az űrt, amit maga után hagyott, azt semmi és senki sem tudja pótolni. Ha nagyon akarja, akkor sem.

Jo kiment a konyhába és megint ivott.
- Csinálj valami kaját! - üvöltötte nekem.
- Máris. - válaszoltam bazira nem lelkesen. Elegem van, hogy csak a cselédje vagyok.
- De valami ehetőbbet mint a tegnapi ebéd.
- Rendben. És mit szeretnél?
- Rántott hús és rizs. De ne legyen száraz vagy megverlek. - mordult fel amondat végén.
- Rendben, igyekszem... - válaszoltam mindezt lesütött szemmel.
Majd Joseph rá is gyújtott és én a cigi füttől elkezdtem köhögni. Rá akartam szólni, hogy egy kicsit menjen arrébb, de a multkor az ilyen "rászólás" balul sűlt el, szóval inkább megfulladok.

- Készen van. - mondtam neki.
- Rendben, na lássam.
Oda vittem neki, szépen meg is terítettem. Felemelte díszes villáját és kését, majd elkezdte enni.
- Ízlik? - kérdeztem félve.
- Elmegy.
Elmegy???? mi az, hogy elmegy? 13 éves vagyok, és 1 óra alatt sikerült megcsinálnom. Örüljön, hogy sütök, főzök, takarítok, mosok rá. És még kényeskedik is. Na szép.
- Legközelebb jobban igyekszem. - válaszoltam neki "szomorúan"
- Igyekezz is. - mondta feldúltan. - most pedig fogj 2 szelet kenyeret, kend meg vajjal és edd meg a szobádban.
- Köszönöm.
Mondtam majd levettem 2 szelet kenyeret a szekrényből, és bevittem a szobámba, majd megettem bent, amint az ágyamon ülök, és imádkozom azért, hogy jobb sorsom legyen...

Tovább a harmadik részhez.