- Damon, meddig tart még? Nagyon fááj... - kérdeztem Damont, majd felüvöltöttem a fájdalomtól.
- Nem lesz semmi baj, mindjárt vége....
Majd Tomy odajött hozzám, és átölelt és csak ennyit mondott:
- Én bízom abban, hogy megcsinálod. Én bízom benned.
Körül belül 3 órája ment ez az egész. Nagyon rossz volt. Megértem miért is akartak segíteni.
- Mennyi az idő? - ékrdezem aggódva. - meddig kell még elviselnem?
- Már csak 1 óra. Bírd ki. - mondta Liz.
- Hé Rose. Emlékszel amikor tojást csináltunk? - próbált nyugtatni Tomy. - Emlékszel, arra a napra, amikor megláttál? Amikor megláttalak?
- Igen. Jók voltak azok a napok. - mondtam dideregve...
- És arra, amikor a kórházba kerültél?
- Igen...
- Én juttattalak oda....sajnálom..
- Hogy mii? - rögtön felugrottam, és sebesen a falhoz szorítottam... - miért tetted ezt??
- Igen..az újak ereje..elég erősek...nem szándékos volt. Elborult az agyam. Nem tudtam kontorlálni magam. - és a kezével tolta le a torkáról a kezemet.
- DE MIÉRT TETTED??
- Mondtam..elgyengültem. Mindenkivel előfordul.
Rohangáltam föl és alá. Nem tudtam mit is kezdjek most. Mindent a földre borítottam. Mindent amit tudtam megrongáltam. Majd egy kis sarokban összekuporodva leülök. Elalszom. Vége a rémálomnak. Ennél már nem jöhet rosszab.
*Reggel*
Reggel Tomy ott feküdt a kanapén, én a sarokból állok fel. Nem emlékszem a tegnapból semmire, csak 13:00 előttről. Látom, a könyvek a földön, az ajtórol a lécek leverve..sorolhatnám. A fejem nagyon fáj. Tisztára mintha másnapos lennék. Megnézem magam..a kezem tiszta karc, a hajam ápolatlan. Oda megyek Tomyhoz...
- Tomy..hé.. - ütögetem a vállát, majd felugrik, mint aki félne tőlem... - mi a baj?
- Semmi...semmi..csak..elég ilyesztő voltál tegnap....
- Miket csináltam? Nem emlékszem semmire.... - ültem le közben mellé....
- Hát, leszedtél 17 lécet, amikor egy lécen 6 szög volt, az összes könyvet leborítottad a falról, a könyvespolcal együtt, a tévét leverted a falról és széttapostad, a lépcsőröl 2 lépcsőfokot felszedtél.....
- Atya úr isten...ezt mind kifizetni....én elszegényedek...
- Őm..jóreggelt...azt hiszem itt nem kell semmit kifizetni, majd te rendbehozod, ami fejlődést hoz a varázslási leckéidben - mondta Liz.
- Ami tegnap történt, nem tudom, hogy mi volt, de sajnálom....
- Ugyan, ez közrejátszik..... - mondta Damon.
- És most mi lesz? - kérdeztem aggódva - itt maradok egy hónapig?
- Igen - mondta Liz, és megsimogatta a fejemet
- Meg én is segítek... - szólt közbe Tomy..
- Nem, neked iskolába kell menned... - mondtam
- Akor majd suli után...
- Talán jól jönni még egy kis segítség - mondta Damon.

Tovább a tizenegyedik részre!