Körül belül 3 perc maradt a születésem percéig. Én csak ültem a kanapén és szinte depressziós lettem. Liz bezárta az ajtókat és bedeszkázta. Az ablakokat szintén. A biztonság kedvéért, hogy ne tudjak kijutni, mivel állítólag dühöngeni fogok, fel-alá rohangálni, egy igét olvasott az ajtóra, ami nem enged ki. Damon nyugtatott, hogy nem lesz semmi baj, mert ő megállít, és ott lesz Liz is. Nem kell, hogy féljek. Majd megcsörren a telefonom:
- Szzia - mondja Tomy.
- Sziia..ő..a lehető legrosszabkor hívsz....
- Miért? Baj van?
- Nem..nem..nincs semmi baj..majd este beszélünk....szia..
- Várj...
- Igen?
- Boldog születésnapot...
- Honnan tudtad?
- Megérzés.... (=
- Köszönöm...de most tényleg mennem kell...szia (=
- Szia..vigyázz magadra kicsilány <3
A hangja nagyon megnyugtatott. De az idő itt volt. 13:05. Hát itt van. Hirtelen mintha egy erős nyíl ütötte volna a fejem..mintha áthatolt volna a fejemen. Nagyon rossz volt. Damon átölelt, és nyugtatott...De az érzés csak rosszabb lett...a fájdalom erősödöt..nem tudtam mit csinálni..fogtam a fejem, és a földre döltem. Egyszercsak kopogott valaki az ajtón. Öntudatlanul lekaptam a léceket és kinyitottam. Nem tudom, hogy lehet ez. Ilyen erős lettem? Egy léc 6 szöggel volt az ajtóhoz biztosítva. Kinyitottam az ajtót. Tomy ott ált. Nem tudtam kimenni a bűbáj miatt... és csak annyit mondtam Tomynak "SEGÍTS! NAGYON FÁÁJ!!" Tomy egyből berohant..szél sebesen...ő miért ilyen gyors? "TE MENJ INNEN!!" - szólt rá Liz és Damon. "Tudom, hogy milyen érzés. Nem hagyom magára." "Mi az hogy tudod? Mi itt vagyunk neki és segítünk.." "Az nem segítség, hogy ott ültök..." "Kérlek..ne mooost.." - szóltam közbe...aztán még egy kérdés.."Mi az, hogy tudod??" "Na..ezt nem itt és nem most fogjuk megdumálni..okés?? De nem lesz semmi baj..." - a karjaiban voltam..ami jól esett...de minden mozdulatom öntudatlan..és kirohantam..fel-le rohangáltam..mint a villám..ki akartam jutni..."Ez valami más...én állítólag ilyet nem csináltam..mármint..olyat,hogy végig lapozok minden könyvet....van benne valami más gén is?" "Van..." - mondta Liz.... "És mégis mi??" - kérdezte felháborodottan Tomy "Boszorkány is...de te is vámpír vagy? Vagy mi?" - mondta és kérdezte Liz. "Igen,de az más tészta...ezért hoztátok el? Hogy felkészítsétek?" "Najó..most kérek valami ehetőt is..oké? ert ez a szendvics..ez borzalmas..." - mondtam baromi finnyásan.... "Tutira vért akar....De nem kap.." - mondta Damon. "De...kell kapnia...." - szólt közbe Tomy. "Ha te nem jössz sokkal jobban megoldunk mindent...szóval menny el...és mégis miért kéne kapnia vért?" "1. sokkal jobban ismerem a hajlamait mint ti. 2. Azért kell kapnia, mert ha nem kapja meg, akkor valahogy rájön, hogy mostmáreje is van, mert nagyon kutatni fog a tudatalattiába, és egyszer csiribí-csiribá..nincs itt....és megöl mindenkit akit talál. 3. dehogy megyek el..Én segíteni fogok neki!!"

Tovább a tizedik részre!