A  vacsorát meg is ettük. Mindenkinek nagyon ízlett. A szobámba még nem mehettem be, mert Elenáék nem engedték, mert majd este meglátom, hogy milyen is a szobám. Felmentem Tomy-val. Viccből egy kendőt kötött a szemeimre, a hatás kedvéért. Bevezetett a szobába. Egyszer csak annyit érzek, hogy matat a hajamban, hogy kicsomózza a kendőt, de nem megy neki. Én annyit mondtam csak, hogy „Hagy csak” – erre ledobtam a kendőt a fejemről. Nem lacapacáztam. Egy fehér falú szoba, tele színnel. Mintha már vártak volna rám évek óta, úgy elő volt készítve. Meg kérdeztem Tomy-tól: „Vártatok egy lányt? Úgy értem, örökbe akartatok fogadni egyet?” – Mosolyogva kérdeztem tőle. Erre egy könny csurog ki a szemeiből, és kimegy. Nem értem. Mit mondhattam neki? Utána rohanok, és megölelem. Erre ránézek, és megkérdezem tőle: „Én mondtam valamit? Vagy mi a baj?” – erre csak elfordul és megy tovább, de én nem engedem. „Hé..mond el. Bennem megbízhatsz” – „De nem szeretnék erről beszélni, és nem is akarom elrontani az első napodat nálunk” – mondta úgy, hogy a könnyek szaporodtak. Erősebben öleltem, és a hátát is simogattam, hogy megnyugtassam, mire ő fejen puszilt, és csak ennyit mondott: „Még nem állok készen elmondani, de elfogom, csak bízz bennem. Jó éjszakát!” – megölelt és elment. Nem értettem semmit. De bízom benne. Örültem, hogy ilyen kedvesen megpuszilt, és átölelt, de annak nem, hogy mi a baja. Visszamentem a szobámba. Leültem a nagy francia ágyra, és csodáltam ezeket, a szép falfestményeket. Egyik oldalon egy ülő lány, a másikon egy lepke, aki énekel. (= Nagyon aranyos és vidám volt. Egy nagy tévé a falon. Egy számítógép az asztalon. Mappák hevertek rajta. Nem néztem bele, mert azt hittem, hogy Elenáék hagyták itt, és nem rám tartozik. Elena és Tyler feljött elköszönni, és megkérdezni, milyen a szoba, mire a válaszom „EZ EGY PALOTA!!” – mondtam nevetve. De még hozzátettem: „Mi baja Tomy-nak? Amikor a szobáról kérdeztem, csak kiment.” – „Ez hosszú történet, majd ha Tomy nem szeretné elmondani, elmondjuk neked mi, de majd holnap, mert ma már este van, Jó éjszakát!” – mondta Elena, és homlokon puszilt. Tylert meg megöleltem. Persze még lefekvés előtt le is fürödtem, majd bebújtam frissen áthúzott vastag ágyneműbe. Mosolyogtam, és gondolkodtam. Egyszer csak, annyit veszek észre, hogy lehunyódik a szemem, majd fel, és reggel van. Aludtam egy nagyot. (= Kipihentem. Nem fáj semmim. Kényelmes ágy. De a reggeli csodakelés azt kísérte, hogy Nina bejött, és bele ugrott az ágyba. Én meg jól megcsikiztem, amire Tomy is felkelt. Így köszöntött: „Nem lehetne halkabban? Én még aludnék!!” Majd odajön, és ezt mondja még: „De mivel fel keltettetek meg kell, hogy büntesselek” – mire odajön és elkezd engem is csikizni. Nagyokat sikítok. Régen keltem ilyen jól. Majd egyszerre egy finom illatra ledermedtünk. Lerohantunk. És láttuk a finom reggelit. Gyorsan meg is ettük, és mentem fel felöltözni. Tomy bekopogott. Én mondtam neki, hogy várjon egy pillanatot, mire ő „Fontos!”. Pár perccel később kinyitom, Mire ő egy macival lép be, és azt mondja: „Sajnálom, ami a tegnap estét illetni.” – Én elolvadtam. Mármint nem a macitól, persze attól is, csak úgy jött be, hogy nem volt rajta póló, és láttam a kockás hasát. Persze gondolom, szándékozta felvenni, mert a vállán volt, a fekete póló. Én erre csak annyit mondtam: „Semmi baj. Biztos az én hibám” – és megöleltem. (= „Szerintem ma estefelé, már készen fogok állni, hogy elmondjam a dolgot.” – mondta kissé „szégyenlősen”. Én csak mosolyogtam. Aztán Elena és Tyler lehívott, hogy válasszunk iskolát. Legalábbis azt mondták, hogy oda fogok járni, ahova Tomy. Nagyon örültem neki. Ez egy hétvégén történt. Mondták, hogy jövő héten még nem, de utána már megyek, hogy addig megvegyük a dolgokat, és nagyjából felkészüljek az iskolára. Nem vagyok buta, szóval nem lesz nehéz. Tomy osztályát kaptam meg. Egy perc sem lesz, amit nélküle töltsek el. Nagyon örültem. De eszembe jutott. „Mi van, ha ujjal mutogatnak rám? Mi van, ha Tomy-t kiközösítik, mert ilyen „testvére” van?” Ezért egy kicsit megijedtem. De el is múlt. Mert ha ilyen lesz, szólók Elenáéknak.

Tovább a negyedik részre!