Mi? Mi az, hogy "Tartsd közel a barátokat, még közelebb az ellenséget". Ez járt egész végig a fejemben. Vissza értem a házhoz, épp pakoltak össze, hogy hazamenjenek.
- Én szerintem most maradnék. - mondtam nekik.
- Viccelsz? Itt nem biztonságos. - Mondta Holly.
- Nem tudom, ti emlékeztek-e, de boszi vagyok, meg tudom védeni magam. - kacsintottam.
- Akkor megvédhetted volna Pault is! Nem kellett volna hagynod, hogy elvigyék őt! - vágta a fejemhez Faye.
- Nem is tudom ki nem engedett felmenni, hogy segíteni tudjak. - már a magyarázkodáshoz mutogatni is elkezdtem.
- Oh, elnézést, hogy az életedet akartam védeni.
- Lányok, lányok. Hé. - vágott közbe Mark. - ennek nincs értelme. Akkor ti mentek, én maradok vele.
- Ne, semmi szükség rá. - mondtam.
- De igenis van, tényleg nem biztonságos.
 Szuper. Már el se tudok menni, mert van egy házőrzőm. Pedig már azt hittem, ez a nap, nem is lehet rosszabb.
- Én szerintem elmegyek fürdeni. - mondtam neki.
- Rendben. - mosolygott rám. - Hé. Nincs mitől félni, megtaláljuk. - mondta utána.
Én csak mosolyogtam.
- Reméljük. - majd beléptem a fürdőbe.
 Bezártam az ajtót, levettem a ruháimat, mire a tükörrel szembe fordultam, a tükörre vérrel ez volt írva: "Este 6, már csak fél órád van" Annyira megijedtem, hogy felsikítottam.
- Minden oké? - kérdezte.
- Persze. Csak egy..egy....egér. De semmi extra.
-  Akkor jó.
 Valóban nincs sok időm, azt se tudom, hogy fél óra alatt hogy érek oda. Álljunk csak meg?! Én boszorkány vagyok. Akkor tudok teleportálni is. Nem?
 Találtam egy dudorodást a falban, szétszedtem és egy kis könyv volt benne. Ilyen varázsigés könyvnek tűnt. Kinyitottam. Ezer varázsige volt benne. Lapoztam, és lapoztam. 10x átlapoztam a könyvet, de sehol egy szó a teleportálásról.
 Mélyen belegondoltam. Sötét mágia. Ahhoz nem kell varázsige, csak gondolni valamire. "Ott legyek George Town határánál. Ott legyek George Town határánál." Ez ment a fejemben, mire ruhával rajtam ott voltam.
 Hat óra lesz 2 perc múlva. Sehol senki. Nagyon elhagyatott. Nem csoda, hogy nem jön ide egy repülő sem.
 Hatot ütött az óra. Meg is jelent az az ürge és Paul. Paul meg volt kötözve, alig volt ereje. Oda akartam futni hozzá, de mintha egy hatalmas burkot varázsolt volna körém, nem tudtam előrébb menni. Egy kis helyem volt.
- Itt vagyok. Engedd el!
- Túl egyszerű lenne.

Tovább a tizenötödig részhez. *türelem*