Nagyon megijedtem. Mi van, ha Paulnak valami baja esik? Nem akarom őt is elveszíteni. Nem veszíthetem el. Fel akartam rohanni, de Faye megállított. Ezt tátogta:
- Akármi is van fennt, nagyon, de nagyon erős. Nem mehetsz fel.
- Miért? Nem érdekel ha erős, képes vagyok legyőzni. - tátogtam vissza, amiből szerintem alig értett valamit is, mert vagy 8x újra kérdezte. De előbb utóbb megértette, és válaszolt is.
- NEM! - ki akart tessékelni a házból, de amiről Holly beszélt, ez a sötét mágia..."eluralkodott" bennem, és egyszercsak Faye hátra lökődött és futottam fel az emeletre. Futottam ahogy csak tudtam.
 Felértem. Sehol senki. Elvitte. Ez nem lehet. Álmodom. Nem hiszem el. Hova tűnt? Meg kell találnunk. Lerohantam..
- Most örülsz ugye? - üvöltöztem.
- Minek? Annak, hogy hátralöktél és bevertem a fejem...igen, nagyon örülök.
- FAYE! PAUL NINCS FENNT! - már sírtam.
- Mi az, hogy nincs fennt?
- Hát...a nincs fogalma, hogy nem található, tagadás féle "szócska..."
- Nagyon vicces vagy... - vágott közbe.
 Kirohantam a házból. El a kis patakhoz. Ahol voltunk párszor. Tudta volna az a személy, aki el"rabolta" Pault, hogy ide fogok jönni!? Mert "írt" egy levelet is....furán néztem....csak egy összehajtott papír, aminek az elején ez állt. "Ha élve akarod, olvasd el PONTOSAN" ennyi. Mért, ha nem olvasom el, megöli? Jó, nem volt időm a hülyeségekre, az élete a tét. Kinyitottam a "borítékot." Ez állt benne:
" Annis!
 Gondoltam, hogy erre fog hozni téged a sors, így gondoltam ide írom meg a levelet. Nincs más dolgod, mint követni az utasításaim. Mivel Joseph meghalt, és nekem kellett volna érted mennem, de megelőztek...így gondolom valahogy meg kell, hogy találjalak. Holnap este 6ig gyere a George Town határához. Egyedül. Ha nem jössz, megölöm a kis pasidat."

Tovább a tizenharmadik részhez.