Órákon át utaztunk. Városról városra. Az országot azért nem hagytuk el..szerintem.
- Najó, mikor érünk oda? - kérdeztem türelmetlenül.
- Tudom, hogy nem szívlelsz, de lehetnél kicsit kedvesebb...
- A kérdésemre nem válaszoltál..
- Hálásabb is lehetnél...
- Miért lennék hálássabb? El vittél az otthonomtól. Még anyám képét se tudtam magammal hozni. Semmi emléket róla, csak ezt.. - majd megmutattam neki a nyakláncot, ami kinyitható volt. Egyik oldalon a mami képe, a másikon peidg a papáé.
- Szép anyukád van.
- Volt. - vágtam a szavába.
- Ha te úgy fogod fel, hogy nincs veled, tényleg nincs. Pedig tudnod kell, hogy veled van. Mindig is veled volt.
- Ne haragudj a bunkóságomért... - kértem végülis bocsánatot.
- Semmi baj. Még 10 perc.
- Mihez 10 perc?
- Hogy odaérjünk te buta. - mosolygott rám.
 Olyan nehéz valakinek arról beszélni, aki nincs velünk. Főleg egy idegennek, arról akit a leges legjobban szeretünk a világon, az anyánkról.  Egyre szaporábban jöttek a könnyek a szememből. Egyszerűen már elfordultam Paul-ról, hogy ne lássa ahogy sírok.
- Hé, mi a baj? - kérdezte, majd félreállt az autóval.
- Semmi... - vágtam rá egyből.
- Jaj..ne hogy már mindent harapó fogóval kelljen kihúznom belőled..áruld el.. - nézett azokkal  ahatalmas gyönyörű barna szemeivel.
- Olyan rossz nélküle. Nehéz a mami nélkül. Rossz, hogy senki nincs, aki szeressen. Nincs olyan, aki mondaná, hogy jóreggelt. Vagy valami hasonlók. Egyszerűen nem tudom, hogy élem túl.
- Biztos van aki szeret. Édes anyád is szeret. Majd lesz barátod, az is szeretni fog.
- Igen, lehet..de mégis anyám szeretetére vágyom. Egy utolsó ölelésre tőle. Amit nem kaphatok meg..soha...
- Soha ne mond, hogy soha!
- De meghalt! - üvöltötem el magam, majd kiszálltam az autóbol. Leültem a patkára és csak bőgni tudtam. Paul is kiszállt és leült mellém. Átkarolt és csak ültünk néma csöndben.
- Most csak annyit mondok, hogy ha odaérünk, vár rád egy meglepetés... - rá náztem, mire ő elmosolyodott. És vissza ültünk a kocsiba. Mentünk pár percet még. És megérkeztünk. A város neve Mystic Fools. Paul elvitt egy régi házhoz. Ahol mintha vártak volna rám. 2 lány és még egy fiú volt ott. Majd belépett egy hölgy. Aki idősebb volt. És majd megszólalt.
- Annis Etwa..te vagy az?
- Igen én.. - néztem a nőre.. nagyon hasonlított valakire, de nem tudom kire.
- Istenem Annis. - odarohant és megölelt. Én csak néztem Paulra, aki mosolygott. A nő hangja egyszeráen szintén oylan ismerős volt...
- ANYA!?

Tovább a ötödik részhez.