Az az 5 nap is eltelt nagyon gyorsan. Minden egyes nap ugyan úgy telt el. Sok varázsigét megtanultam már.  A vér ellenállást is megtanultam. De most döntenem kell. Vissza megyek Tomyval vagy maradok itt. Aztán levettem a hógömböt az asztalról, és elkezdtem forgatni. Gyönyörű volt. Ott ál középen az Eifel torony és hull rá a hó. Aztán bejött Tomy, Damon és Liz.
- Na, most hogy lesz? - kérdezte Damon. - Maradsz vagy mész?
- Én ezt nem tudom eldönteni. Mindenki annyira segített.....
- Szerintem lehetne, hogy fél évet ott vagy, fél évet pedig itt. - mondta Liz.
- És a suli?
- Járhatsz egy suliba....
- Naja..... - mondtam mosolyogva. - De ha nem baj, most kezdeném Elenáéknál.
- Persze..nyugodtan. - mondta Damon és rámmosolygott.
Majd Tomyval összepakoltunk és elköszöntem Elenáéktól. Elindultunk. Tomyval közben beszélgetni kezdünk, hogy ne legyen olyan csend:
- Ugye segítesz? Mellettem leszel? - kérdeztem.
- Persze. De lehet egy kérdésem?
- Persze..nyugodtan.
- Elenáék...tudják?
- Mármint azt, hogy vámpír vagyok?
- Azt.
- Nem.
- És nem fogod elmondani?
- Dehogy mondom. Eltávolodnának tőlem.
- Értem.
- De akkor te nem öregszel, és hogy nem veszik észre?
- Észreveszik egyszercsak. Szóval valamikor el kell mennem.
- És csak úgy otthagyni őket?
- Igen, sajnos nem tehetek mást.
- És majd mehetek veled?
- Persze....örülnék neki... :)
Visszaértünk. Elenáék szinte a nyakunkba borultak, annyira örültek, hogy újra láttak.
- Rose!! Tomy!!!! - mondta Elena. - Istenem, nagyon hiányoztatok.
- Ti is nekünk! - mondtuk tomyval.
Majd kijött Nina
- Tomy-Tomy-Tomy!!! - futott oda hozzá, amire Tomy felvette, és pörgetni kezdte.
- Nézd csak, ki van még itt? - majd rám mutatott, és lerakta Ninát.
- Rose!!! Rose!!! - majd ide is futott.
- Szia kicsilány. :)
Bementünk. Minden annyira megváltozott 1 hónap alatt...el sem tudom hinni, hogy itt laktam/lakom. Minden felujítva. Bementem a szobámba, felvittem a cuccaimat is. A szobám sértetlen maradt. Csak takarítottak, ahogy vettem észre, mivel sehol egy porcica.

*De most egy kis viszsatekintés Karácsonyra és Újévre*
Karácsony reggelén. Hihetetlen módon nem izgultam. Semmi. Mintha egy átlagos nap lenne. Pedig nem volt az. KARÁCSONY VAN EMBEREK!! Az mióta átlagos? Hát..semmióta. Felkeltem. Lementem a medencébe, és úsztam egy kicsit. Persze gyakoroltam a saját kűrömet, amit kitaláltam, hisz már nagyon régen nem edzettem. Én észre sem vettem, hogy Tomy mindvégig nézett. A körülbelül 2 perces kűröm után pattantam volna ki, és egy kicsit ugrálni a vízbe, de megláttam Tomyt. Egyből zavarba jöttem. "Mindvégig látta, hogy én mit szerencsétlenkedek össze??" - kérdeztem magamban, decsak annyit böktem ki..
- Hellóóó..hááát te??
- Szia, semmi..csak felkeltem, és lejöttem megnézni, hogy hol vagy....valamiért az első utam ide vezetett... =D - mondta mosolyogva, majd átölelt. Persze csuron víz lett ő is, de nem zavarta...
- Hallod, én vizes vagyok...
- Nem nagyon izgat....
- Akkor ne is izgasson.. - majd egy nagy lökéssel bele gyömöszöltem a vízbe, vagyis..beletoltam....
- És ez most mire is volt jó?? - mondta úgy, hogy közben megárzta a fejét, hogy látsson is valamit a hajától. Majd behúzott engem is. Csak sikítozni tudtam, mire bejött lopakodva Damon, aki hátulról lökött meg.
- Köszii - mondta Tomy Damonnek..
- Oh..ugyan már..ez a legkevesebb... - majd Damon RUHÁSTUL beleugrott a vízbe.
- Mi van ma? Ruhástól kell úszni? Mert akkor én lemaradtam... - mondtam röhögve.... - és még ti is ellenem fordultok..csodáás...
Mind a hárman nagyon hülyültünk a vízbe, mire lejött Liz is. Ő csak beült a napozó ágyba, és olvasott. Tuti napozóágy..fedett medencénél... Majd kijöttünk mind a 3an, és felemeltük, hogy őt is beledobhassuk, sokat próbált ellenállni, de mi többen voltunk.. 2 fiúval az élen....Aztán csak egy.."placcs" és Liz is a vízbe volt.
- Na köszikee...én is szeretlek titeket....most öltözhetek át.. - mondta viccesen...
- Minek azt? Úgy is pizsibe voltál drágám..ez most egy ilyen mókás nap lesz....- mondta Damon, és ráugrott a Gumi csónakra...

Tovább a tizennegyedik részre!